16 nap a norvég fjordokban
- Krisztina Kauker
- 2024. okt. 1.
- 13 perc olvasás
Frissítve: 2024. okt. 22.
Minden nyáron tervezünk egy nagyobb túrát, elveszve valahol északon. Nem titok, hogy 2026-ig meg van tervezve minden nyarunk nagyobb túrája, mert nem szeretnénk gyorsan áthaladni, hanem apránként megismerni észak különböző régióit.
A 2024-es nyarunk nagy utazása a norvégiai fjord régióba vezetett minket, így most annak az útileírását osztom meg veletek.
Tudom mi könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a szomszédból indulunk és alig 200 km-re van tőlünk a norvég határ, így máshogy indítunk, mintha Oslo-ba érkeznénk repülővel, de az útvonal vagy az érintett pontok ugyanazok is lehetnek, mint tipp.
1.nap
Otthon-Vøringfossen vízesés-Hallingskarvet hotel / 712 km
Az indulás napján gondoltuk megtoljuk még az utat, mivel az útközbeni dolgok egy részét már láttuk és egy adott régió az úticél, a fjordok.
Az első nap legfőbb látványosságként így a Vøringfossen vízesés volt, ami érkezéskor teljes ködbe volt burkolózva, de megérte kicsit várni, mert apránként felszállt a köd és elénk tárult, az egész út talán legmonumentálisabb vízesése, ami tulajdonképpen csak 300 km-re van Oslo-tól, így könnyen elérhető ide utazóként is.
Az éjszakát a következő napokban a Hallingskarvet hotel-ben töltöttük, ami egy nagyon cuki, kissé retro, de ma már igen elhagyatott hotel. ennek ellenére szuper helyi reggelit kaptunk, házi rántottát és mindenféle finomat. A tulajdonos hölgy pedig nagyon kedves volt és érdeklődő. Biztosan élt a hotel szebb és izgalmasabb napokat is már, de az ár-érték aránya verhetetlen volt a környéken, úgy hogy fürödni lehetett rendesen és kényelmes ágyunk is volt, mert az utazás során ez nem mindig alakult így.
2.nap
Aurlandsvegen 340 km
Ez a nap egy cserével indult, mivel esős időt mondtak és nagyjából az is volt, így átvariáltuk a napokat. Flåm helyett az Aurlandsvegen-t autóztuk végig, ami Laerdal és Aurlandsvangen-t összekötő régi út, ami látványos és nagyon kanyargós, de fantasztikus kilátópontok vannak rajta. Ezt az utat felváltotta ma már a világ leghosszabb közúti alagútja a Laerdalstunnelen, ami 24 km-en át vezet minket az alagútban a hegy gyomrán át.
Mi most kifejezetten a régi utat akartuk végigautózni, így közel 6 és fél órán át autóztunk egy alig 400 km-es kört, de izgalmas volt.
Az alábbi linken találjátok ennek a napnak a teljes útvonalat:
3.nap
Flåm-Myrdal-Flåm-Vik
Az elcserélt nap, amikor is Flåm-ból felvonatoztunk a hegyekbe, ami Európa egyik legszebb vasútvonalán halad. Bővebben írtam már róla egy korábbi bejegyzésben, ahol megnézhetitek videón a teljes útvonalat is.
A vonattal felérve a legtöbben tovább haladnak Bergen-be vagy Oslo-ba, hiszen ez egy teljesen napi használatban lévő vasútvonal. Mi viszont elindultunk a völgy felső részére, kicsit felfedezni azt. Nagyon meredek, fel-le utakon lehet egy belső kis tóig elérni, miközben elhaladunk a hegyi hotel, a Vatnahalsen Høyfjellshotell mellett is, ami szállásnak is szuper lehet.
Valamint egy zipline pálya is van, ahonnan visszalehet csúszni a völgy aljára.
Végül visszasétáltunk az állomásra és az utolsó vonattal visszamentünk Flåm-ba.
Még aznap este tovább indultunk a fjordok felé és úgy terveztük, majd útközben megállunk a hegyekben aludni, mivel a tervek szerint át kellene érnünk a komppal reggel, így minél közelebb akartunk lenni Vangsnes-hez.
Az éjszakát Vik mellett töltöttük a hegyekben, az autóban éjszakázva, begubózva a hálózsákjainkba, ugyanis éjszaka nagyjából 5-6 fok lehetett. Őszintén, én imádom az ilyen random út melletti alvásokat és ez északon egyáltalán nem furcsa, sőt. Amikor hajnalban arra kelsz, hogy a bárányok elmennek melletted, mert meghallod a kolompolásukat, majd a napfelkeltével együtt ébredsz és körbenézve a táj csendjében szinte a világ végén érzed magad. A reggeli fogmosás legjobb kilátása fogad ilyenkor és mi valahogy imádjuk ezt.
4.nap
Vik-Gaularfjellet-Geiranger 325 km
A hegyekben ébredés után, haladtunk tovább Vangsnes-be, hogy elérjük a kompot, de előtte megálltunk a hopperstadi dongatemplomnál. Bár szakadt az eső, elképesztő látvány volt és leginkább az illata volt érdekes, az a furcsa kátrányszag, ami az összes fatemplomnál érezhető. Kicsit olyan, mintha éreznénk a levegőben a vikingkori időket.
Maj egy 20 perce komp út után megérkeztünk Dragsvik-be, ahonnan haladtunk tovább egészen a Geirangerfjordig.
A szakasz legszebb része, az esőben is, a Gaularfjellet volt. Ez is Norvégia egyik ajánlott útszakasza, amin érdemes végigmenni.
Késö este értünk a Vinje camping-be, de mivel tulajdonképpen éjszaka is szürkület volt, ez nehezen tűnik fel, leginkább a fáradtságban csak. Felállítottuk a sátrat, ittunk egy kakaót és hamar elaludtunk egy vízesés mellett.
5.nap
Hellesylt-Stryn-Loen-Kjelndalsbreen-Hjelle-Geiranger/Vinje camping
A nap ami korán indult és az egyik legszebb látványban volt részünk. Biztos mindenki látott már sok fotót a Geirangerfjodról, mint én is. de azokon általában nyár van, süt a nap és zöld minden. Na, mi teljesen máshogy láttuk és őszinte leszek nekem így jobban tetszett, mert sokkal jobban hozta a skandináv élményt, mint szép napos időben.
Geiranger-ből az első komppal mentünk át Hellesylt-ig a hatalmas ködben borult tájon, ahol a Hét nővér vízesés, úgy bukkant elő, mint a filmekben. Erről az instagram oldalon láthattok egy rövid reels-t is.
A korai indulással pedig az volt a szerencsénk, hogy összesen 10-en voltunk a kompon, abból is volt néhány idösebb turista akik nem szívesen álltak kint a hideg és esős szélben, így nyugodt, családias és nagyon csendes volt az út. Az egyik legjobb élményem volt itt.
A komp járatokról itt találtok bővebb infot:
Az út végéhez közeledve egyszercsak a ködben elénk tárult Hellesylt, ami a Geirangerfjord másik városkája, amiket körbevesznek a hatalmas hegyek, miközben a várost kettészeli a vízesés. Itt sétáltunk egy reggeli kört, bár ekkor már 9 óra volt így lassan ébredeztek a turisták is. Vettünk reggelit és megnéztük a várost feljebbről, a vízesés tetejéről.
Nagyon skandi hangulat volt a köd és a pára miatt, de közben mindig eszembe jut, hogy nem lehet könnyű itt élni a fjordokba zárva, hiszen bármilyen nagyobb vásárlást vagy csak extrább élményt akarnak az itt élők, a majd 400 km-re levö Bergenben tudják ezt megtenni. Idönként miközben utazunk ezek a gondolatok mindig elém jönnek, hogy itt élve milyenek lehetnek a mindennapok, ami azért jó, mert megakarod ismerni jobban a helyi életet és nem csak átrohanni rajta.
Tovább indultunk Stryn felé, vásároltunk ebédet egy Rema 1000-ben, majd haladtunk a Kjenndalsbreen gleccserhez. A gleccser a kevésbé látogatott gleccserek egyike, ami a környéken található, pedig az útvonal nagyon látványos, viszont egy szakasz után fizetős. Ez sok problémát nem jelent, a táblákon lévő kiírást követve kihajtáskor ellenőrizni kell egy weboldalon a rendszámot és ott ki is lehet fizetni.
Most láttam először gleccsert életemben, és amellett hogy érdekes, megrázó is, mert ez tényleg egy olyan látvány, amit mindenki máshogy fog látni. Az elődeink talán még bőven a völgyben látták a gleccsert, mi pedig már a hegyen, az unokáink meg talán már csak a hegy tetején egy apró részt fognak majd látni belőle. Mindenesetre a nap végén utolsóként ott állni furcsa és egyben ijesztő is volt. A gleccserhez vezető úton van egy szuper gofrizó is. Ha időben érkeztek érdemes megállni szusszanni egyet a kilátásban és gofrit falatozni. Mi sajnos már csak zárás után értünk vissza, de sebaj, majd egyszer bepótoljuk.
Ezután indultunk vissza a kempingbe. Az út kalandos és ködös volt, mivel a régi utat választottuk a visszafelé útra, ami látványos volt. A Geirangerbe vezetö hegyi út pedig annyira lejtös és kacskaringós, hogy azért igényel esőben és ködben némi rutint.
Fáradtan, de újabb élményekkel alig vártuk, hogy újra bevackoljuk magunkat a sátorba.
6.nap
Geiranger-Trollstigen-Dalsnibba
Az első nap, amikor napsütés volt várható, így ezt a napot szántuk megnézni a trollok híres útját a Trollstigen-t és a Dalsnibba kilátót is. Utóbbit egész nap néztük a webkamerán, hogy megéri e elindulni.
A napot még kissé szürkeségben kezdtük egy Geiranger város sétával. Mivel a kemping tulajdonképpen a város felsö részén van, így gyalog is el lehet indulni várost nézni. Lesétáltunk a vízesés mellett kialakított lépcsökön, majd bementünk a helyi kisboltba reggeliért. Az árak egyébként nem voltak magasabbak, mert ez a környék egyetlen boltja. Majd fogtuk a reggelinket és leültünk a fjordot bámulva reggelizni. Ez az egyik olyan reggeli, ami emlékezetes maradt bennem. Egy egyszerű bagett, sajt és kakaó, egyszerű reggeli, de mégis egy annyira jó pillanat volt ott a padon ücsörögve.
Reggeli után felfedeztük a szuvenír boltokat, ahol nagyjából mindenhol ugyanaz volt kapható, bár sok kézműves terméket is találtunk, de nehéz kiigazodni mi az és mi nem. Végül egy kis nasi és egy kötött sapka azért velünk jött.
Ezután elindultunk az Eagle road-on vagyis a Sas útján, hogy a másik irányba elhagyjuk a fjordot és elautózzunk a Trollstigen, vagyis a trollok lépcsője felé. Itt már ugyanis tudtuk, amit nyár eleje óta lehetett tudni, hogy a Trollstigen határozatlan ideig le lesz zárva.
A nyár elején pár hét alatt több, mint 10 sziklaomlás volt és egy esetben személyi sérülés is történt, ezért a hatóságok lezárták az utat. Ezért most csak fentről vagy csak alulról lehet megnézni a híres utat, ami szerintem így is elég látványos és ha elég sokat autóztok a környéken találtok hasonló vagy még izgalmasabb útvonalakat is, mint például a Gamle Strynefjellsveg, vagyis a Stryn régi hegyi útja, ahol vízesések mellett és felett haladunk. Szerintem a fjord egyik legszebb útja és remélem visszatérünk majd még ott tölteni egy éjszakát a hegyekbe zárva.
Miután megnéztük a Trollstigen-t és meglestük itt is a boltokat, vissza indultunk, hogy talán ma elcsíphetjük a Dalsnibba kilátását.
Viszont még útba ejtettük az egyik legmenőbb cukrászdát, amit az utunk során láttunk és ahol a legfinomabb csokitortát ettük. A Gudbrandsjuvet Café-t mindenképp látogassátok meg ha erre jártok, nem csak a sütik miatt, hanem az épület stílusa miatt is érdekes helyszín.
Miközben néztük a Dalsnibba kilátó oldalán a webkamerát, haladtunk tovább vissza Geiranger-be, majd tovább a Dalsnibba felé. Nem volt a kamera kép teljesen tiszta de az idő tisztulni látszott így úgy döntöttünk elindulunk felfelé.
A Dalsnibba kilátópont/Geiranger Skywalk
Szóval, ez a helyszín azért érdekes, mert felautózva 1500 méterre ráláthatunk Európa legmagasabb fjordjára, a Geirangerfjordra. Viszont, mivel az út fizetős és meredek is, nem érdemes rossz időben neki indulni, akkor amikor nem látunk semmit, így érdemes indulás előtt megnézni a Dalsnibba weboldalán a fent elhelyezett kamera képet, hogy mit is láthatunk. Persze az idő gyorsan változhat és érdemes számolni azzal, hogy fent töltsünk több időt, így esélyt adva a kilátásnak. Mi is így tettünk, ugyanis végül a hegy tetején főztünk vacsorát.
Innen megint már szürkületben indultunk el vissza a kempingbe, ahol az utolsó éjszakánk töltjük, mivel másnap indulunk ki a szigetvilágba egy különleges esti találkozó miatt.
7.nap
Úton Runde szigetére
Ma elhagyjuk a Geirangerfjord-ot és kimegyünk a szigetvilágba, egészen pontosan Runde szigetére, ahol egy esti program vár minket és azokat akik felmásznak a Runde hegyre, hogy találkozzanak a tengerek papagájával, a lundákkal.
Ezen az úton a szigetig sok izgalmas nem történt. Kompoztunk kétszer és haladtunk a főbb utakon, majd 16 óra körül megérkeztünk az apartmanba ahol három éjszakát fogunk eltölteni, akkor még nem is sejtettük, milyen jó is lesz az.
17 órakor már baktattunk fel a hegyen, bár a madarak visszaérkezése előtt megakartuk nézni a világítótornyot is, végül oda nem ereszkedtünk le, ugyanis az időjárás nem alakult túl szerencsésen, később Dani térde sem, így mire megkerültük a hegyet, már eléggé elfáradtunk és akkor következett 3 óra puffin les.
Fantasztikus látvány volt, ahogy a több ezer madár a levegőt szeli, miközben a többiek a sziklákon toporognak és így váltják egymást. Fantasztikus volt és hihetetlen csend. Mindenki tiszteletben tartotta azt, hogy ne zavarjuk meg a madarakat,és mindenki csendben örökítette meg az itt létét.
Az éjfél a hegyen ért minket, bár inkább szürkületi fény volt, mint teljes sötétség, így nem volt gond éjfél után visszaereszkedni a faluba és visszaindulni a szállásra, hogy másnap jó sokáig aludjunk.
8.nap
Pihenőnap
Ezt előre beiktattuk, bár nem tudtuk pontosan melyik napot válasszuk, végül a tegnap esti kalandok után, ezen a vasárnapon kivételesen jó volt semmit tenni. Vagyis főztem ebédet, amit három nappal később a hegyen újramelegítve ettünk még, mostunk, pihentünk, fotókat mentettem egy külső merevlemezre, nehogy később kapjak agybajt, hogy elvész valami, így duplán van meg minden fotó és hát azért 1TB-ot elég nehéz telerakni.
Szóval a vasárnapunk nyugisan telt, sirály szomszédunk zaklatott minket az ebédért, és csak úgy pihentünk. Azt hiszem itt volt a FIFA EB döntő és azt is itt néztük meg.
9.nap
Ålesund-Alnes fyr-Atlantic sea park
Kipihenten, újult erővel indultunk neki Ålesund-nak, ami nagyjából 70 km a szigettől, de hidakon, alagutakon és kompokon lehet haladni, így nem olyan hosszú az út.
Hogy a természet szeretete miatt, vagy csak a turista özön, de hogy őszinte legyek, valahogy Ålesund nem fogott meg. Felmenni a 400 sok lépcsőn megnézni a várost szép, de a város nem annyira extra az ipari kinézetével, mint ahogy azt a képek mutatják, így igazából nem voltunk fent sok időt. Közben egy cruise hajó miatt, özönlöttek az amerikai turisták is, ami plusz rossz érzést adott, mert addig nem sok tömeggel találkoztunk és kicsit furcsa volt ez a sok ember.
Sétáltunk egy kis kört a városban is a kanális mellett, majd autóba ültünk és haladtunk tovább ki Godøya szigetére, ahol megnéztük az Alnes világítótornyot, amibe mint ott kiderült vezetés nélkül felmehettünk. Izgalmas volt a sok kis keskeny lépcsőn felfelé haladni a toronyba, majd szétnézni a szigeten és a messzi tengeren.
A torony mellett található egy kávézó is, ahol van pici butik, bár mi kint ültünk le az a piknik padokon és melegítettünk egy teát az esős idő örömére.
Ezután siettünk vissza Ålesund felé, az Atlantic Sea parkba, ahol az egyik legjobb akváriumi élményt kaptuk. Olyan módon láttuk a halakat a saját közegükben ami nem túl gyakori. A park egyébként Skandinávia legnagyobb akváriuma, az Instagram-on pedig találtok egy reels-t is róla.
Ezután visszaindultunk a szigetre, és útközben még egy kis napsütést is kaptunk a nap befejezéseként.
10.nap
Runde-Fugelvåg camping
Ma elhagyjuk Runde-t és tovább indulunk északabbra, egészen pontosan Sunndalsøra mellé egy kis fjord kempingbe.
Útközben egy helyszínnél áltunk csak meg, de azt nagyon nem bántuk meg. A képek alapján egy kicsi múzeumra számítottunk, de amikor megálltunk az Ishavsmuseet, vagyis a Jeges tenger múzeum előtt, akkor azért gondoltuk lesz itt mit látni…és tényleg volt. Ez volt a legérdekesebb múzeum amit az út során láttunk. A fókavadászat persze furcsa volt, de a régi embereknek egy fontos bevételi forrás volt, hiszen túl sok mindenből nem lehetett errefelé élni. Megrázó fotók voltak, de érdekes ezt is látni. Az épület emeletén haladva viszont egyre érdekesebb kiállításokat láttunk. A számomra legérdekesebb Ragnar Thorseth életének bemutatása volt, aki egy norvég felfedező. A ma 76 éves úr nem semmi utakat járt be. Hajózott a Jeges tengeren, egy hószános expedícióban eljutottak az Északi-sarkra, áthajózott Amerikába, találkozott a történelem nagy embereivel. Hajón töltött a családjával egy évet egy jeges zárt fjordban Svalbard-on és még rengeteg elképesztö teljesítmény, amit mi ma már nem tudnak felülmúlni, hiszen sokkal egyszerűbben és könnyebben eljutunk ilyen helyekre. Szerintem fantasztikus példakép, és sajnálom hogy sajnos a múzeumban egy darab fotót sem készítettem, de így erősebb az ok, hogy ti is megnézzétek a kiállítást ha arra jártok, föleg az Aarvak hajót, ami egy zárt épületben van elhelyezve egy száraz dokkban és körbe lehet járni a sarki expedíciók kiemelt hajóját.
Későn este megérkeztünk a kempingbe, ahol egy víz nélküli kisházat béreltünk, ami egyáltalán nem gond, főleg itt közel is volt a közös szerviz ház ahol található zuhanyzó, mosdók és konyha is.
11.nap
Atlantic road
Ha van út ami nem annyira érdekes, akkor az ez volt. Valahogy nem fogott meg és úgy érzem mint Norvégiában, mint Svédországban sokkal szebb tengeri autós utak is akadnak. Itt ha igyekeztek is, de nem igazán sikerült izgalmat hozni az útba. A híd mint építészeti alkotás érdekes, de csak egy bizonyos szögből, bizonyos időben és hasonló hidakkal tele van a szigetvilág csak kisebbek, de sokszor izgibbek is, mert például egyirányú forgalmúak csak. Szóval megéri megnézni, de nem szükséges rá túl sok idő.
12.nap
Aursjøvegen
Az utazás legizgalmasabb útszakasza, amit talán a közeljövőben nem ismétlünk meg, mert több pontos is para volt. Ha követtek Instagram-on ott már láthattátok a videót az alagútról, ami csak kivájt szikla, egyirányú és teljesen sötét. Az az alagút is ezen az úton található. A hegyekbe érve viszont fantasztikus az élmény. Találkoztunk bárányokkal és ittunk hegyi patakból. Majd a gát mellett megálltunk ebédet melegíteni miközben a köd leszállt a hegyre. Elképesztö világvége hangulatú hely és talán egyszer újra végigmegyünk rajta csak kicsit jobb időben.
Ezen a linken látjátok a teljes útvonalat.
13.nap
Innerdalen-Trollveggen
Norvégia legszebb völgyében kezdtünk a mai napot, ahol is egy nem annyira könnyű túra után ettünk egy jól megérdemelt gofrit és házi fahéjas tekercset, házi tejjel, miközben csodáltuk a kilátást. A túra 3 órát vett igénybe, így nagyjából el is ment a délután.
Ezután a híres trollfal útjára indultunk, és bár lehet kissé fáradunk, de túl sok mindent ezen a napon már nem csináltunk.
A Trollfal és a hozzátartozó központ egy butik és kávézó, néhány fotóval és történettel, azokról akik megmászták Európa egyik legmagasabb függäleges hegyoldalát. Mindenképpen érdemes látni élőben, nagyon monumentális, de egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy mászik fel valaki oda. Szóval ha erre jártok ezt az utat nem érdemes kihagyni, amiatt se mert nagyon látványos az egész útszakasz Åndalsnes-ig.
14.nap
Mågålaupet-Snøhetta-Lom-Sognefjord
Ma 450 km van előttünk, hogy szépen lassan visszainduljunk délnek, ezúttal a Dovrefjell másik oldalán haladva.
Volt néhány tervezett megálló, mint például a Mågålaupet, ami egy látványos természetalkotta sziklavölgy. A hely gyorsan körbejárható, így mis talán csak 30 percet töltöttünk itt. Szép volt, és nagyon vad.
A mai fő programunk a Snøhetta kilátópont volt, amire nagyjából 1,5 órát tartott felsétálni, miközben olvastuk a sétányra tett kőlapokban a hegy történetét. A Dovrefjell érdekessége, hogy itt élnek még utolsóként az európai kontinensen szabadon élnek pézsmatulkok, akiket nagyon nehéz meglátni és fotózni, így túl nagy esélyt mi sem láttunk rá, de adtunk egy esélyt.
A kilátóba érve fent volt egy guide aki a parkhoz tartozott és mesélt sok érdekeset a helyről, miközben a távcsövével leshettük a hegyet. Aztán egyszercsak feltűnt a vezető srác kamerájában egy egyedül haladó pézsmatulok, akit ha kicsit is, de láttuk a kamera kijelzőjén. Inkább kicsit mint jobban, de érdekes volt. Azóta megtudtuk, hol érdemes igazából keresni őket, így legközelebb oda térünk majd vissza inkább mi is és ezt a pontot bejelöltem nektek a Norvégia térképes útikalauzban is, de azt javaslom inkább, hogy túravezetés nélkül ne induljatok el.
Miután 20 fok lett a hőmérséklet és rendesen kifáradtunk, robogunk tovább délnek.
Elmentünk Lom városa mellett ahol az egyik top 10 fahéjas csigát kapni a helyi pékségben, majd haladtunk tovább és újra átszeltük a Strynesfjellvegen útját, immár kicsit naposabb időben.
Végül már sötétben haladva, valahol a Sognefjord-ban az alagutakkal teli hegyekben megálltunk egy pihenőben és ott töltöttük az éjszakát az autóban, hálózsákokban aludva.
15. nap
Gudvangen vikingfalu-Steindalsfossen-Låtefossen
Reggel madárcsicsergésre és csodás napos időre ébredtünk. Ekkor láttuk hogy rajtunk kívül még hárman aludtak itt, illetve egy ló is egy hatalmas lószállító buszban. Összepakoltunk elölről hátra mindent újra és tovább haladtunk délnek.
A napot Borgund fatemplománál kezdtük, ahol az egyik leglátványosabb az templom állapota. Olyannyira, hogy a régi restaurálasokkor, ez a templom volt a minta a többihez. Itt van egy múzeum is, kávézóval és pici butikkal, ahol rénszarvas szörmétöl a mindenféle norvég mintás csecsebecséken át mindent lehet kapni, például helyi kézműves szappant és ékszereket.
Ezután megnéztük a híres vikingfalut, ahol mindenféle bemutatók is voltak. Be lehetett öltözni vikingnek és dobálni lehetett a szekercével.
Az út további részén megálltunk még két vízesésnél, és útközben találtunk egy klassz piknikező helyet is, ahol megálltunk hot-dogot sütni.
A komphoz Gjermundshamn-ba már sötétben és szakadó esőben értünk, így az útból sokat már nem láttunk. Mire a túlpartra értünk teljesen korom sötét lett, mivel többrétegnyi felhőzet volt felettünk, így haladni a part mentén kissé para volt, tudtuk, hogy merre vagyunk, de nem látni semmit furcsa volt, hiszen városok és házak se voltak, ami miatt lett volna nagyon világítás. Aztán elértünk egy alagutat, ami átvezetett minket Odda felé. Itt már éjfél körül volt és mivel eddig sehol nem tudtunk megállni, gondoltuk a Låtefossen-ig már elmegyünk. Majdnem éjjel 1 óra volt mire oda értünk és hálózsákokat elö véve elaludtunk. Csak a teljes sötétség láttuk és a vízesés hatalmas zaját hallottuk elalváskor.
16.nap
Úton hazafelé
Ezen a reggelen, amikor a párás autóablakon kinéztem elég monumentális látvány fogadott, hiszen előző este a Låtefossen-böl semmit nem láttunk. Csodálatos volt reggel 6-kor csak mi és a természet…és egy kamionos aki még mindenbizonnyal aludt. Itt töltöttük az utolsó norvégiai éjszakánkat, és innentől már meg sem álltunk hazáig…na jó, még de.
Végigmentünk a Haukelivegen régi útján, ahol újra bárányok keresztezték az utunkat és ahol az eső mintha megfestette volna a tájat. Zöld, friss hegyilevegő és elképesztő kilátás. Ez volt a másik kedvenc utam.
A reggelinkhez már majdnem 9 órakor értünk, de megérte várni. Norvégia legfinomabb házi fahéjas tekercsét reggeliztük ezen a reggelen a Mjonøy pékségben.
Tovább haladva még megálltunk a Heddal fatemplomnál. Bár szakadt az eső, gyönyörű látványt nyújtott.
Ezután haladtunk a főbb utakon, majd az autópályán végül lassan elértük a svéd határt és az elsö határ melletti MAX-ban ebédeltünk egy jó svéd hambit. A MAX a legjobb gyorsétteremlánc Svédországban és már kicsit hiányzott a fincsi hamburgerük.
Most már tényleg meg sem álltunk hazáig. Fárasztó, de hatalmas élményekkel teli 16 napot töltöttünk a norvég fjordokban, aminek elképesztö hatása lett ránk. Az út alatt rengeteget tanultunk az északon utazásról, amit nemsokára egy külön blog bejegyzésben ki is fejtek.
A bejegyzésben említett minden pontot megtaláltok a Norvégia térképes útikalauz térképén és még sokkal többet is, amiről most nem tudtam mesélni. Fedezzétek fel ti is Norvégia csodáit.